No, kezdjünk melegíteni a kisebb majmok lelki rokonai, a mókuskák trónról való letaszításához. Kezdésnek íme egy remek válogatás a gülüszemű kis szenyóládák viselt dolgaiból, az Indexről. Így egyben látva a viselt dolgaikat, nem is lesz ez olyan rövid vádirat. Kész csoda, hogy még nem okoztak valami komolyabb tömegszerencsétlenséget. A tippet köszönjük Király Andrásnak. Jó álmélkodást!
Emberrablástól a vérengzésig - A mókusok bűnei
2007.11.26. 10:10 szily
2 komment
Címkék: mókus gyűlölet rohadékok
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szemetparasztmajmok.blog.hu/api/trackback/id/tr99242048
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ekkerjoz 2007.11.26. 15:15:09
Woody Allen tudta, miről beszél, amikor azt kérte, hogy vessék inkább a mókusok elé.
Erdőbirtokos vagyok (olyan 1/10000000 tulajdoni hányadban), ez jogalap arra, hogy néha kimenjek az összes erdeimbe természetet fotózni.
Kérem szépen, a mókusok nem viccelnek. Ha beásom magam terepszínű molinóba, hogy tövisszúró gébicset fotózzak, a nyomorultak messziről kiszúrnak, és ideges mozgással jelzik az erdő összes szalonképesen fotózható madarának, hogy hol búvok, innentől fényképezni lehetetlen.
Woody Allent is majdnem széttépték a Centrál Parkban, mert a manhattan-i mókusok még vérszomjasabbak mint az erdeiek, és a klarinétot sem szeretik, pláne, ha Oscar díjas kezeli.
A kommunista rendszer egyik jelképállata volt a mókus, tizenhatezer Mókus-Őrs viselte a nevét, szegény úttörők, ha tudták volna milyen sztálinista egy jószág. De hát Sztálinról se tudtuk sokáig mekkora zsarnok, a mókus is remekül álcázta magát a barátunknak. Pedig a katyini vérengzésnél is ott voltak az erdőben, és a Gulagon is őshonosak. A nyestek után a mókusok a legnagyobb ellenségeim.
Erdőbirtokos vagyok (olyan 1/10000000 tulajdoni hányadban), ez jogalap arra, hogy néha kimenjek az összes erdeimbe természetet fotózni.
Kérem szépen, a mókusok nem viccelnek. Ha beásom magam terepszínű molinóba, hogy tövisszúró gébicset fotózzak, a nyomorultak messziről kiszúrnak, és ideges mozgással jelzik az erdő összes szalonképesen fotózható madarának, hogy hol búvok, innentől fényképezni lehetetlen.
Woody Allent is majdnem széttépték a Centrál Parkban, mert a manhattan-i mókusok még vérszomjasabbak mint az erdeiek, és a klarinétot sem szeretik, pláne, ha Oscar díjas kezeli.
A kommunista rendszer egyik jelképállata volt a mókus, tizenhatezer Mókus-Őrs viselte a nevét, szegény úttörők, ha tudták volna milyen sztálinista egy jószág. De hát Sztálinról se tudtuk sokáig mekkora zsarnok, a mókus is remekül álcázta magát a barátunknak. Pedig a katyini vérengzésnél is ott voltak az erdőben, és a Gulagon is őshonosak. A nyestek után a mókusok a legnagyobb ellenségeim.
