Meglepő érzés, ha valaki más is megérti az embert. Így vagyok én ekkejozzal, aki gyakran kommentál a szemétparasztmajmokon, és mindig fején találja az ellenszenves kisemlőst. Például most is, a Fergus Falls-i mókustámadásról szóló posztban:

"Viszont nem tudom a mókusok rémtetteit eléggé hangsúlyozni, ilyenkor télen teljesen átveszik a hatalmat és az ellenőrzést az erdőben, nem lehet tőlük fotózni a békés vaddisznókat, mert egyik fáról a másikra röpködve (vö: kelempajszmadár, hehe) riasztják a vadat. A "fába szorult féreg" kifejezés sem véletlen, aki még nem hallott viaskodó mókust ordítani, nem hallott az semmit. Néha kénytelenségből végigvonulok a Ferihegyigyorsforgalmi-Üllői-Nagykör utakon, sokszor eszembe jutnak a mókusok, mikor hasonlóan piros fejjel, autóból üvöltő szőrös jószágokat látok. Le a mókusokkal, veresekkel és szürkékkel, továbbá bármely színű majmokkal, és európai alteregójukkal, a nyestekkel!"

Fergus Fallsban egyébként meg van szabva, hogy a magánházak kertjében a fű nem lehet 15 centiméternél hosszabb, a belvárosba pedig tilos behajtani motoros szánnal.